Zaujímavé články   späť
www.pamiatkynaslovensku.sk
Glezg hrubozobý (Coccothraustes coccothraustes) - Predmet mesiaca JANUÁR 2023 (Gemersko-malohontské múzeum)
glezg-hrubozoby-coccothraustes-coccothraustes-predmet-mesiaca-januar-2023-gemersko-malohontske-muzeum glezg-hrubozoby-coccothraustes-coccothraustes-predmet-mesiaca-januar-2023-gemersko-malohontske-muzeum glezg-hrubozoby-coccothraustes-coccothraustes-predmet-mesiaca-januar-2023-gemersko-malohontske-muzeum glezg-hrubozoby-coccothraustes-coccothraustes-predmet-mesiaca-januar-2023-gemersko-malohontske-muzeum glezg-hrubozoby-coccothraustes-coccothraustes-predmet-mesiaca-januar-2023-gemersko-malohontske-muzeum

 


 

Neoddeliteľnou súčasťou zbierkového fondu Gemersko-malohontského múzea sú aj zoologické zbierky. Múzeum v rámci prezentačnej aktivity predmet mesiaca vystaví dermoplastický preparát glezga hrubozobého, známeho tiež ako glezg obyčajný. Patrí k novším zbierkovým predmetom, prírodovedný fond obohatil v roku 2021. Vystavený bude v priestoroch Stálej vlastivednej expozície od 3. januára do 31. januára 2023.
 


 

Aj napriek tomu, že sú rozšírené na väčšine územia Slovenska, patria glezgy medzi menej známe vtáky. Hniezdia v nižších až stredných polohách do približne 1000 m. n. m. najmä v svetlých listnatých a zmiešaných lesoch. Občas zahniezdia aj vo väčších parkoch, záhradách a sadoch.
 

Glezgy sú pomerne veľké a zavalité. Ich najcharakteristickejším poznávacím znamením je veľký a silný kužeľovitý zobák. Za letu ich môžeme spoznať aj podľa krátkeho chvosta a bieleho pruhu na krídle. Samičky sú sfarbené menej kontrastne, tlmenejšie ako samce. Ich spev je nenápadný, švitorivý. V hniezdnom období sa živia hlavne živočíšnou potravou – hmyzom, pavúkmi a inými bezstavovcami. Po vyhniezdení začne v potrave prevládať rastlinná zložka – dužinaté plody, výhonky, neskôr semená stromov a bylín. Mohutným zobákom dokážu vyvinúť tlak až 30 – 45 kg a tak rozlúsknuť aj kôstky čerešní a sliviek. Naše populácie trávia zimu väčšinou v západnej a južnej Európe, no niektoré jedince prezimujú u nás. Práve v zimnom období ich môžeme najjednoduchšie pozorovať na kŕmidlách, ktoré často navštevujú. Radi si tu pochutnajú na slnečnicových semienkach, prípadne orechoch.
 

Prezentovaný jedinec - samček - uhynul v apríli 2020 v obci Muránska Lehota, pravdepodobne po náraze do prekážky. Takéto nárazy, najčastejšie do okien alebo iných sklenených plôch, napríklad zastávok, sú veľmi častou príčinou úhynu vtákov v mestách a obciach. V sklenených plochách sa odráža okolitá krajina, alebo sú celkom priehľadné. Vtáky ich preto nezaregistrujú, snažia sa cez ne preletieť a dôsledkom nárazu hynú. Môžeme tomu zabrániť napríklad nalepením nálepiek v rozostupoch približne 15 cm alebo namaľovaním vzoru (viac informácii na www.vtaky.sk).
 


 


 

RNDr. Monika Gálffyová (biologička GMM)


 


 


 

Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes)
 

A hónap műtárgya – 2023 január
 


 


 

A Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményalapjának megkerülhetetlen részét képezik az állattan csoportjába tartozó gyűjteményi tárgyak. „A hónap műtárgya“ névre hallgató program keretében a múzeum idén januárban a meggyvágó dermoplasztikus preparátumát mutatja be a nagyközönségnek. E preparátum 2021-ben vált a múzeum gyűjteményalapjának részévé. 2023. január 3-a és január 31-e közt lesz megtekinthető az intézmény állandó honismereti kiállításának egyik termében.
 


 

Annak ellenére is, hogy a meggyvágó Szlovákia területének jelentős részén elterjedt, a kevésbé ismert madárfajok közé tartozik. Alacsonyabb és közepesebb tengerszint feletti magassággal bíró régiókban fészkel, általában világos, lomblevelű vagy tűlevelű erdőkben. Néha nagyobb parkokban, kertekben, gyümölcsösökben is fészket rak.
 

A meggyvágók viszonylag nagyok és gömbölydedek. Legjellemzőbb azonosítójuk a nagy és erős, kúpos csőrük. Repülés közben rövid farkukról és szárnyuk fehér csíkjáról is felismerhetjük őket. A nőstények színezete kevésbé kontrasztos, visszafogottabbak, mint a hímek. Énekük nem feltűnő, nem nevezhető harsánynak. A fészkelő időszakban főként állati táplálékkal - rovarokkal, pókokkal és más gerinctelenekkel - táplálkoznak. A fészkelés után azonban a növényi komponens kezd eluralkodni étrendjükön - pépes gyümölcsök, csírák, majd később fák és gyógynövények magvai. Hatalmas csőrükkel akár 30-45 kg-os nyomást is képesek kifejteni, s így még a cseresznye és szilva magját is képesek megrepeszteni. E madárpopuláció egyedei túlnyomórészt Nyugat- és Dél-Európában telelnek, egyes példányok azonban mifelénk is előfordulnak télen. Ebben az időszakban legkönnyebben az etetőknél figyelhetjük meg őket, ahová gyakran elllátogatnak. Előszeretettel fogyasztanak itt aztán napraforgómagot vagy diót.
 

A bemutatásra került egyed – esetünkben egy hím - 2020 áprilisában pusztult el Murányszabadiban, valószínűleg egy akadállyal való ütközés következtében. Az ilyen ütközések, leggyakrabban az ablakokba vagy más üvegfelületekbe való csapódások, (például a buszmegállókban), a madarak pusztulásának igen gyakori okai a városokban és községekben is. Az üvegfelületek veszélyt jelentenek, hiszen vagy teljesen átlátszóak, vagy pedig visszaverik a környező táj képét, a madarak így nem vehetik észre az akadályt, s az ütközés következtében elpusztulnak. Módunkban áll azonban megakadályozni az ehhez hasonló tragédiákat, ha egymástól 15 cm-es távolságokban levonókat ragasztunk avagy különböző ábrákat festünk az ilyen üvegfelületek felszínére (további információk a www.vtaky.sk oldalon).
 

RNDr. Monika Gálffyová (A Gömör-Kishonti Múzeum biológusa)


 


 

www.gmmuzeum.sk



www.pamiatkynaslovensku.sk