V máji 1913 si mohli návštevníci prezrieť prvú stálu expozíciu Gemersko-malohontského múzea, pričom 110. výročie od jej sprístupnenia si pripomíname práve v tomto roku. Tejto udalosti je v múzeu venovaný i predmet mesiaca máj, ktorým je maľovaná truhlica z roku 1787. Jej reštaurovanie z verejných zdrojov podporil Fond na podporu umenia. Truhlica bude v priestoroch múzea vystavená od 2. mája do 31. mája 2023.
 

Prezentovaná truhlica pochádza z roku 1787. Na čelnej strane sa nachádza datovanie „ANNO 1787“. Steny sú zhotovené z ohobľovaných smrekových dosák na rohoch spájaných čapovaním, veko je k truhlici pripevnené pomocou kovových pántov. Vo vnútri na ľavej strane pod vekom sa nachádza malá drevená skrinka slúžiaca na uloženie menších osobných predmetov. Čelná stena truhlice je zdobená štyrmi vyrezávanými polstĺpikmi vo farbách modrá, červená, žltá, medzi nimi v troch poliach ohraničených lištami maľovaný motív červenej a žltej farby. Na bočných stenách sú upevnené kovové okrúhle rukoväte.
 

Truhlicu do múzea darovala v roku 1906 rodina Andreja Chazára z Kokavy nad Rimavicou. Pôvodne patrila pravdepodobne zemianskej rodine, keďže jej výzdoba je náročná a z toho dôvodu bola v dobe svojho vzniku i pomerne drahá.
 

Truhlica, alebo láda, je druh odkladacieho nábytku používaný na uskladnenie odevu, ktorý v minulosti tvoril dôležitú súčasť výbavy nevesty. O bohatstve nevesty svedčilo, ak bola truhlica veľká, ťažká a bohato zdobená. Po prevoze výbavy do domu ženícha truhlicu postavili spravidla na dobre viditeľné miesto – k posteli, prípadne pod okno, pričom v chudobnejších domácnostiach bola často jediným farebným doplnkom interiéru.
 

Maľované truhlice vyrábali stolári, prípadne tesári, najčastejšie zo smrekového dreva. Vo vnútri, zvyčajne na ľavej strane pod vekom, býva upevnená malá podlhovastá truhlička používaná na úschovu drobných cenností, peňazí či dokladov. Povrch truhlíc, najmä čelná stena, je zdobený profilovanými lištami vytvárajúcimi štvorcové polia vyplnené maľbou, točenými polstĺpikmi, no i maľbou samotnou. Spomedzi motívov majú prevahu rastlinné ornamenty – kvety, kytice kvetov, vence, úponky..., v menšej miere sú zastúpené zoomorfné motívy. Truhlice, i iný nábytok zdobený maľbou, zhotovovali napríklad stolári v Rimavskej Sobote, vo Veľkom Blhu, Rybníku. Ich výzdoba bývala často inšpirovaná výzdobou interiéru kostolíkov, s ktorou boli výrobcovia konfrontovaní.
 

Do ľudového prostredia začali maľované truhlice prenikať zo šľachtických a meštianskych domácností v priebehu 18. storočia, pričom k ich najväčšiemu rozmachu došlo v polovici 19. storočia. Avšak už na prelome 19. a 20. storočia ich postupne začali vytláčať zásuvkové bielizníky, nazývané kasňa, fioková kasňa, šuplónkasňa, komód.
 

Mgr. Ľudmila Pulišová (etnologička GMM)

Festett láda 1787-ből
 

A hónap műtárgya - 2023 májusa
 

A Gömör-Kishonti Múzeum látogatói 1913 májusában tekinthették meg intézményünk első állandó kiállítását, mely eseménynek immáron 110 éve, s e jeles évfordulónak megfelelően a hónap műtárgya névre hallgató programunk keretében is egy olyan műtárgyat állítunk ki, mely ehhez az eseményhez és évfordulóhoz kapcsolódik. E tárgy nem más, mint egy 1787-ből származó festett láda. Restaurálása a Művészettámogatási Alap anyagi finanszírozása mellett valósult meg. A láda a Gömör-Kishonti Múzeum kiállítótermében lesz megtekinthető 2023. május 2 és május 31-e között.
 

A bemutatásra kerülő láda az 1787-es évből származik. Elülső részén elkészítésének évszáma is fel van tüntetve: „ANNO 1787“. A falakat a sarkokban dübelezéssel összekötött gyalult lucfenyő táblák alkotják, a fedél pedig fémpántokkal van a ládához rögzítve. Belül, a bal oldalon a fedél alatt egy kisebb méretű fa szekrény található, melyben az apróbb személyes tárgyakat tárolhatták. A láda elülső falát négy faragott féloszlop díszíti kék, piros és sárga színekben, közöttük három, díszlécekkel határolt mezőben piros és sárga festett motívum található. Az oldalfalakra kerek fém fogantyúk vannak rögzítve. A ládát 1906-ban a rimakokavai Cházár András családja ajándékozta a múzeumnak. Eredetileg feltehetően egy földműves család birtokába tartozhatott, mivelhogy díszítése eléggé összetett, s ezen okból a maga korában meglehetősen drága is lehetett.
 

A láda a ruhák tárolására használt tárolóbútorok egyik fajtája, amely régen a menyasszony hozományának fontos részét képezte. A menyasszony gazdagságát a láda nagysága, nehézsége és gazdag díszítettsége jelezte. Miután a hozományt a vőlegény házába szállították, a ládát általában jól látható helyre - az ágy mellé, vagy az ablak alá - helyezték, míg a szegényebb háztartásokban sokszor ez volt a belső tér egyetlen színes kiegészítője.
 

A festett ládákat asztalosok, esetleg ácsok készítették, legtöbbször lucfenyőből. Belül, általában a bal oldalon, a fedél alatt egy kis hosszúkás láda volt található, amiben kisebb értékeket, pénzt vagy dokumentumokat tárolhattak tulajdonosaik. A ládák felületét, különösen az elülső falát profilozott díszlécek ékítették, amelyek négyzetes mezőket hoztak létre a ládán lévő festményekkel, esztergált féloszlopokkal együtt. A motívumok között a növényi díszek dominálnak - virágok, virágcsokrok, koszorúk, indák..., a zoomorf motívumok kisebb mértékben képviseltetik magukat. A festményekkel díszített ládákat és egyéb bútorokat például rimaszombati, nagybalogi, rybníki ácsok készítettek. Díszítésüket gyakran a templomok belső díszítése ihlette, mellyel a gyártók a mindennapokban is szembesülhettek.
 

A festett ládák a 18. század folyamán kezdtek beszivárogni a népi környezetbe a nemesi és középosztálybeli háztartásokból. Legnagyobb fellendülésük a 19. század közepére tehető, azonban már a 19. és 20. század fordulóján fokozatosan kezdték kiszorítani őket a különböző típusú fehérnemű tárolók, komódok.
 

Mgr. Ľudmila Pulišová (a Gömör-Kishonti Múzeum etnológusa)

www.gmmuzeum.sk